Craniosacralis terápia

 Forrás: craniosacralis.hu

A craniosacralis (ejtsd. kranioszakrális) terápia egy különlegesen gyengéd, mégis rendkívül hatékony kezelési forma, amely egyre elterjedtebbé válik széleskörű alkalmazási lehetőséginek köszönhetően.
Általánosan javítja az életminőséget és segít konkrét betegségek, problémák kezelésében is. Serkenti a szervezet természetes öngyógyító folyamatait, csökkenti a stresszt, javítja az immunrendszer működését, visszaadja a fizikális életerőt, és jó közérzetet biztosít.
A terápia célja a kötőszövetes határok, lemezek ellazítása, az ízületi feszültségek korrekciója, az izomrelaxáció, az agyi-gerincvelői folyadék áramlásának normalizálása, az idegi funkciók harmonizálása, a koponyán belüli keringés javítása.
Jellemzője a mikromanipuláció, amely a koponyacsontok mikromozgásainak korrigálásán alapul. Ennek segítségével hatást gyakorolhatunk a csont- és izomrendszerre, az idegrendszerre, a szív- és érrendszerre, az immunrendszerre, a különböző szervekre, a kötőszövetekre, a testnedvekre és a test energiarendszerére is.
Felhasználási lehetősége ezáltal igen széleskörű:
pl.: fejfájás, migrén, álmatlanság, idegfájdalmak; krónikus nyak- és hátfájdalom; asztma, krónikus hörghurut, arcüreggyulladás; tinnitus és egyéb középfülproblémák, fül-orr-gégészeti betegségek; lázas állapotok, fertőzések; krónikus fáradtság, kimerültség, stressz, feszültség, érzelmi nehézségek, depresszió; hormonális problémák; szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás, szédülés; motoros koordináció zavara; ortopédiai problémák, gerincbetegségek; fogászati és állkapocs-ízületi problémák; baleseti agyi és gerincvelői sérülések; műtét utáni működési zavarok; emésztési zavarok; menstruációs problémák; terhesség alatti és azt követő problémák; szülési trauma; csecsemőkori zavarok: szopási nehézségek, alvásproblémák, kólika, kancsalság; gyermekkori zavarok, hiperaktivitás, viselkedésproblémák, dyslexia, dyscalculia, autizmus, epilepszia, központi idegrendszeri sérülés (CP).

MI A CRANIOSACRALIS TERÁPIA?

A craniosacralis terápia egy különlegesen gyengéd, mégis rendkívüli módon hatékony kezelési forma, amely egyre elterjedtebbé válik széleskörű alkalmazási lehetőségének és a szervezet öngyógyító mechanizmusaira, természetes védekezőképességére gyakorolt hatásának köszönhetően. Jellemzője a mikromanipuláció, amely a koponyacsontok mikromozgásainak korrigálásán alapul. Ennek segítségével hatást gyakorolhatunk a test egyéb részeire, szerveire, szervrendszereire. A terápia célja a kötőszövetes határok, lemezek ellazítása, az izületi feszültségek korrekciója, az izomrelaxáció, az agyi-gerincvelői folyadék áramlásának normalizálása, az idegi funkciók harmonizálása, a koponyán belüli keringés javítása.

A CRANIOSACRALIS TERÁPIA ANATÓMIAI ALAPJA

A terápia alapja a craniosacralis rendszer, amely a keringési és légzési rendszer mellett a szervezet harmadik nagy ritmusát képezi. Ez egy élettani rendszer, amely minden aggyal és gerincvelővel rendelkező élőlényben megvan. A craniosacralis elnevezés a cranium (koponya) és a sacrum (keresztcsont) funkcionális egységére utal. A rendszer az agyat és a gerincvelőt körülvevő és azt védő kötőszöveti hártyából (dura mater) és az abban képződő és keringő agyi-gerincvelői folyadékból (liquor) áll. A testben minden ideg kapcsolatban áll a dura materrel. Ebben a kapcsolatban - fizikai vagy lelki sérülések miatt - kialakuló gátak akadályozhatják az agyi-gerincvelői folyadék áramlását, amely különböző rendellenességekhez vezethet. Az agyhártyák mellett minden olyan csont részét képezi a rendszernek, amely érinti az agyhártyákat és az agyhártyákkal összekötött kötőszövetes állományt. Ezek a csontok is állandó mozgásban vannak, és minden csontnak megvan a maga mozgástere. Amikor egy csont kimozdul ebből az adott mozgástérből, vagy egyáltalán nem mozog, az az agyi-gerincvelői folyadék áramlásának akadályozottságát jelenti. Ha felborul az egyensúly a rendszerben, az nem csak az agy és a gerincvelő, hanem az egész ember szempontjából káros. A craniosacralis rendszer szoros kölcsönhatásban áll az idegrendszerrel, az erek hálózatával, a nyirokkeringéssel, a légzőrendszerrel, a hormonális folyamatokkal és a csont-izomrendszerrel.

A CRANIOSACRALIS RITMUS

A craniosacralis rendszernek, a szív-érrendszerhez és a légzőrendszerhez hasonlóan saját, érzékelhető ritmusa van. A craniosacralis ritmus 6-12 ciklus/perc, amely egyénenként változik, de egy emberen belül állandó. A 6-nál alacsonyabb érték alulműködést, a 12-nél magasabb túlműködést jelent. A ritmus létrejöttében a koponya és a keresztcsont játssza a legfontosabb szerepet, mint a rendszer két vége. Természetesen az összes koponyacsont mozgásban van, és ez a mozgás az agyhártyák és az agyi-gerincvelői folyadék révén folyamatosan tovaterjed a testben. Így a tapasztalt terapeuta a test bármely részén kitapinthatja a craniosacralis ritmust, ezáltal megállapítja az agyi-gerincvelői folyadék esetleges változásait vagy áramlásának akadályozottságát, majd nagyon gyengéd, apró mozdulatokkal segítheti a folyadék és a kapcsolódó lágy szövetek természetes mozgását annak érdekében, hogy fokozza a test önszabályozó folyamatait, nyugalmi állapotba hozza az idegrendszert és javítsa az általános egészségi állapotot.

ÖSSZEFOGLALÁS

A craniosacralis terápia egészen más, mint általában a masszázs, csontkovácsolás vagy a gerinc egyéb kezelési formái. A kezelés során alkalmazott mozdulatok rendkívül gyengédek, aprók, érzékenyek; a terapeuta nem alkalmaz tekintélyes fizikai erőt vagy hirtelen mozdulatokat, a szervezet természetes hullámait és ritmusát követi, ezt használja fel a szervezetben történő változások előidézéséhez.

A craniosacralis terápia egy mélyreható gyógymód, amely segíti a szervezet természetes öngyógyító mechanizmusait, semlegesíti a stressz negatív hatásait, erősíti az általános ellenállást a betegségekkel szemben, visszaadja a fizikális életerőt, és jó közérzetet biztosít.

1. Hogyan zajlik egy kezelés és mennyi ideig tart?

A craniosacralis (ejtsd. kranioszakrális) kezelés alatt a páciens felöltözve, kényelmesen hanyattfekszik a kezelőasztalon, nyugodt, barátságos környezetben. A kezelés elején a terapeuta gyengéden a páciens testének különböző pontjaira helyezve a kezét megfigyeli annak craniosacralis ritmusát. Ezt követően főként a koponyán (cranium) és a keresztcsonton (sacrum) végez finom mikromanipulációt, rendkívül apró és gyengéd mozdulatokkal korrigálja a koponyacsontok mikromozgásait, meghatározza, majd elhárítja a kötőszövetek szabad mozgásának, az agyi-gerincvelői folyadék szabad áramlásának akadályait, hatást gyakorolva ezzel a test egyéb részeire, rendszereire.
A kezelés során a páciens is tapasztalatot szerez testének öngyógyító folyamataival kapcsolatban, elősegítve ezzel saját gyógyulását.
Egy kezelés kb. 45-50 perc, gyerekeknél esetleg kevesebb. Az első alkalommal eáltalában kevesebb. Az első alkalommal legalább 1 órát kell rászánni.

2. Kinek segíthet a craniosacralis terápia?

A craniosacralis (ejtsd. kranioszakrális) terápia különböző szinteken működik, és a test különböző rendszereit befolyásolja. Hatást gyakorol a csont- és izomrendszerre, az idegrendszerre, a szív- és érrendszerre, az immunrendszerre, a különböző szervekre, a kötőszövetekre, a testnedvekre és a test energiarendszerére is.
A terápia felhasználási lehetősége ennélfogva igen széleskörű.

Íme néhány olyan betegség, probléma, amelyek esetén a cranio-sacralis terápia hatékony lehet:
Fejfájás, migrén, álmatlanság, idegfájdalmak
Krónikus nyak- és hátfájdalom, állandó fájdalom bárhol a testben
Asztma, krónikus hörghurut, krónikus arcüreggyulladás
Tinnitus (fülzúgás) és egyéb középfülproblémák, fül-orr-gégészeti betegségek
Lázas állapotok, fertőzések
Krónikus fáradtság, kimerültség
Stressz, feszültség, érzelmi nehézségek, depresszió
Hormonális problémák
Szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás, szédülés
Motoros koordináció zavara
Ortopédiai problémák, gerincbetegségek
Fogászati és állkapocs-ízületi problémák
Baleseti agyi és gerincvelői sérülések
Műtét utáni működési zavarok
Emésztési zavarok, menstruációs problémák
Terhesség alatti és azt követő problémák, pl. depresszió, adhaesio (letapadás)
Szülési trauma
Csecsemőkori zavarok: szopási nehézségek, alvásproblémák, kólika, pylorus stenosis (gyomorkapu-szűkület), kancsalság, stb.
Gyermekkori zavarok, viselkedésproblémák, dühroham
Tanulási nehézségek, dyslexia, dyscalculia, összpontosítás zavara
Hiperaktivitás
Autizmus, epilepszia, központi idegrendszeri sérülés (CP)
Bármilyen krónikus betegség vagy legyengült állapot utóhatásai esetén

3. Mit fogok érezni a kezelés alatt?

A kezelés alatt legtöbben egy mélyen ellazult állapotba kerülnek, amelyhez a könnyedség és a nyugalom érzése társul, és ez az érzés átjárhatja az egész személyt fizikai, mentális és lelki szinten egyaránt. Sokan elalszanak kezelés közben. Mások az érzések széles skáláját, emlékképeket, fizikai érzéseket, pl. kellemes forróságot, lüktetést, bizsergést élnek át.
Mivel a terápia maga nagyon gyengéd, ugyanakkor határozott és mélyreható mozdulatsorokból áll, mindenki, akit valaha craniosacralis terápiával kezeltek, könnyedségről, komfortérzetről és javuló általános közérzetről számolt be hosszú idővel a kezelés után is.

4. Hány kezelésre lesz szükségem?

A kezelések száma a páciens betegségétől, annak tüneteitől, és attól függ, milyen gyorsan reagál a szervezete. Általánosságban elmondható, hogy 3-7 kezelés jelentős hatást gyakorol a legtöbb ember egészségére, de sok esetben akár egyetlen kezelés is drasztikus eredményt hoz. A páciensek többsége rendszeresen, heti 1 alkalommal jár kezelésre a teljes gyógyulás eléréséig, majd negyedévente visszajön egy ismétlő kezelésre, hogy fenntartsa az egészségét. Krónikus betegségek esetén szükség lehet hosszú távú terápiára, melynek során a kezelések gyakorisága idővel csökken.

5. Alkalmazható-e a kezelés más gyógymódokkal egyidejűleg?

A craniosacralis terápia egy önálló kezelési módszer, de kombinálható más hagyományos és alternatív gyógymódokkal is.

6. Biztonságosan alkalmazható-e a craniosacralis terápia gyermekeknél?

Teljes mértékben. A gyengéd érintések, amelyeket a terapeuta alkalmaz, ezt a gyógymódot az egyik legbiztonságosabb módszerré teszik, amely nyugodtan alkalmazható csecsemőknél, kisgyermekeknél, időseknél, illetve akut fájdalommal járó állapotok esetén is.
Egy jólképzett terapeuta könnyen átsegítheti az újszülöttet a születés okozta traumán, és segítséget nyújthat a jövőbeni problémák megelőzésében is.
A terápia igen hatásos csecsemőknél pl. szopási nehézségek, kólika, alvászavarok kezelésében, gyermekkorban pl. krónikus fülgyulladás, asztma, hiperaktivitás és egyéb viselkedésproblémák, különböző félelmek, fóbiák, ágybavizelés, tanulási nehézségek, központi idegrendszeri sérülések, epilepszia, autizmus és sok más betegség esetén is.
Mivel a kezelés igen gyengéd, ez a gyerekekre megnyugtatóan hat és kellemes élményt jelent számukra.

7. Biztonságosan alkalmazható-e a craniosacralis terápia terhesség alatt?

A craniosacralis terápia nemcsak hogy biztonságos, hanem kifejezetten javasolt a terhesség alatt, mert kiegyensúlyozza az édesanya és a magzat idegrendszerét egyaránt, ösztönzi a lelki kötődést, amely egyébként a terhesség és a szülés alatti stressz és trauma hatására könnyen megszakadhat. A terhesség alatti kezelések során az édesanya kiegyensúlyozott craniosacralis rendszere a magzatnak is jelentős mértékben a javára válik.

8. Milyen esetekben nem alkalmazható a craniosacralis terápia?

A craniosacralis terápia nem alkalmazható olyan esetekben, amikor az intracranialis (koponyaüregi) nyomás változása instabilitást okozhat. Kontraindikációk tehát: akut agyvérzés, koponyasérülés akut fázisa, akut nyakcsigolyatörés, nyúltagyi hernializáció, Arnold-Chiari szindróma, akut agyhártyagyulladás.

9. Nincs semmi bajom. Miért érdemes mégis kipróbálni a craniosacralis terápiát?

A terápia fontos szerepet játszik a megelőzésben is. Csökkenti a felgyülemlett stresszt, segít leküzdeni annak romboló hatásait olyan körülmények biztosításával, amelyekben az idegrendszer pihenni és regenerálódni tud. Fokozza a betegségekkel szembeni ellenállóképességet, erősíti az immunrendszert és serkenti a szervezet öngyógyító folyamatait.
Bárki számára, akinek az életében jelen van a stressz, hasznos a cranio-sacralis terápia, amely segít egy mély nyugalmi állapot, a jó közérzet és a testi-lelki harmónia elérésében.
Mindenki, aki részt vett már valaha cranio-sacralis terápián, arról számol be, hogy kevésbé fáradékony, jobban alszik és ritkábban betegszik meg, még hosszú idővel a kezelés után is.

10. Érdekel a módszer, de szkeptikus vagyok. Hinnem kell benne ahhoz, hogy hatásos legyen?

Hasznos, ha a páciens nyitott a módszerre, de a terápia akkor is hatékony, ha nem hisznek benne.

11. Hogy találom meg a megfelelő szakembert?

A craniosacralis terápia kifejlesztése, Dr. John E. Upledger, amerikai orvos professzor nevéhez fűződik, aki 1985-ben létrehozta az Upledger Intézetet, ahol azóta több ezer egészségügyi szakember, orvosok, természetgyógyászok, pszichológusok, gyógytornászok, masszőrök sajátíthatták el a craniosacralis terápia alkalmazását.
Az Upledger Isntitute által szervezett többszintű képzés a világ számos országában elvégezhető. Az első 3 diplomás magyar terapeuta még külföldön végezte tanulmányait, 2009. január óta azonban már hazánkban is van lehetőség craniosacralis terápiát tanulni. Az Upledger Institute képzéseinek egyetlen hivatalos magyarországi szervezője az NB Természetes Egyensúly Kft. (Ügyvezető, nemzetközi instruktor: Gábriel Orsolya).

A képzett terapeuták listáját végzettségi szintjükkel és elérhetőségükkel együtt e honlap "Bemutatkozás" menüpontja alatt a "Végzett hallgatók" almenüben tekintheti meg. Személyesen is kérhet referenciát illetve ajánlást központi rendelőnkben a +36209420074-es telefonszámon.

12. Hogyan foglalható össze röviden a craniosacralis terápia hatása?

A craniosacralis terápia általánosan javítja az életminőséget és segít konkrét betegségek, problémák kezelésében is. Serkenti a szervezet természetes öngyógyító folyamatait, csökkenti a stresszt, javítja az immunrendszer működését, visszaadja a fizikális életerőt, és jó közérzetet biztosít.

ÁRJEGYZÉK

Craniosacralis terápia                         14.000 Ft
Bach-virágterápia (teszt+cseppek)      14.000 Ft
Xiang Gong (Illatos torna) tanítás        15.000 Ft
Bevezetés a craniosacralis terápiába   18.000 Ft  1-napos workshop

A kezelés időpontja előtt 48 órán belül lemondott kezelés díját ki kell fizetni!

Az oktatás ára nem tartalmazza az ÁFÁ-t.

Elérhetőség:
Gábriel Orsolya

Tel.: +36 20 942 0074
E-mail: info@naturalbalance.hu
http://www.craniosacralis.hu

1. rendelő:
1111 Budapest, Budafoki út 9-11., IV. emelet 6.
(Kapucsengő: Natural Balance)

2. rendelő:    
2051 Biatorbágy, Keserűkút u. 0101/73


Kezelésekre bejelentkezni csak telefonon lehet, munkanapokon 9.00-18.00h-ig.

Zeneterápia - Hangterápia - Mozart-hatás

Forrás: wikipédia

Elsőként Alfred Tomatis alkalmazta az osztrák zseni muzsikáját beszéd és kommunikációzavarokkal küzdő gyerekeknél Franciaországban. Azóta több száz olyan központ létesült a világon, ahol Mozart műveit gyógyító céllal hallgattatják beteg gyerekekkel. Legfőképpen olvasási, figyelem-összpontosítási és kommunikációs zavarok, valamint autizmus (kóros befelé fordulás) esetén.

Campbell úgy határozta meg a Mozart-hatást, hogy: „egy mindent önmagába foglaló dolog, ami jelentőséget tulajdonít a zene átalakító erejének az egészség, az oktatás, és a jólét terén. A zene átlagos használatát reprezentálja a stressz, a depresszió, vagy az aggódás csökkentésének terén, hogy relaxációt vagy alvást eredményezzen, hogy serkentse a testet, vagy hogy segítse a memóriát vagy az éberséget. Innovatív és kísérleti használata a zenének és hangoknak javíthat a hallási rendellenességeken, a diszlexián, az autizmuson, a figyelemhiányos hiperaktivitáson és egyéb mentális, fizikai rendellenességeken, sérüléseken.”

Forrás: Tátikazene

Mi a zeneterápia?

Zeneterápia olyan nonverbális* gyógyító módszer, amely során

• képzett zeneterapeuta
• eszközként használja
• a zenét és a zene elemeit (hang, ritmus, dallam, harmónia)
• egy célirányos terápia keretein belül.

*Nonverbális = beszédet nélkülöző. A terápia tehát elsősorban nem szóbeli önkifejezés útján zajlik. Ennél többet nyújtanak a zene és elemei, a szemkontaktus, a gesztus, a mimika és az egyéb metakommunikációs jelzések.
A kliens részéről nincs szükség hangszertudásra, zenei előképzettségre.
Bármely életkorban alkalmazható, babakortól szép korig.

Alkalmazási területek:

 

Gyógypedagógiában: részképesség problémáknál (fejlesztés, pszichés sérülések megelőzésére, kezelésére), értelmi és érzékszervi fogyatékosoknál, magatartás és figyelemzavaroknál, autizmusnál, ...
Pszichiátriában: (hangulatzavarok, szorongásos zavarok, szomatoform zavarok, személyiségzavarok, pszichotikus zavarok, pszichoaktiv szerekkel kapcsolatos zavarok esetén, illetve család- és párterápiában).
Geriátriában: demenciák esetén, Alzheimer-kórban szenvedőknél nagyon jól hat - Smith kutatása szerint a zene fokozza az emlékek felidézését.
Mentálhigiénés prevencióban: - önismeret, személyiségfejlesztés, konfliktuskezelés, csapatépítés, stresszkezelő tréning (dr. Karl Adamek kutatása szerint éneklés hatására a fizikai teljesítőképesség 60%-al fokozódik.)
Szülészeten: (relaxált állapot elérése, pszichés hatás, fájdalomcsillapítás.) Koraszülötteknél (állapotjavítás - egy kutatás szerint Mozart zenéjét használták, a babák hamarabb fejlődtek, mint a kontrollcsoport)
Fogászaton: (relaxált állapot elérése, fájdalomcsillapítás.)

Rehabilitációban.

A zeneterápia formái:

• Csoportos / Egyéni
• Receptív / Aktív / Komplex

Receptív zeneterápia: célzott zenehallgatás (a hallgatott anyag lehet felvétel v. képzett zeneterapeuta improvizációja), majd a zene által mozgósított érzelmek, élmények, gondolatok megbeszélése. Mindenkire másként hat a zene, sőt ugyanazon személy ugyanarra a zenére adott válaszai is különböznek a lelkiállapot, az életkor és egyéb tényezők függvényében.

Aktív zeneterápia: különféle eszközökkel vagy hangszerekkel (többnyire Orff instrumentumokkal), illetve saját (test)hanggal való játék, kommunikálás, improvizáció, amiben a terapeuta és a kliens(ek) egyaránt részt vesznek. Zenei előképzettségre nincs szükség. Az eközben szerzett tapasztalatok, maga a katartikus-korrektív interperszonális kapcsolat, és valódi átélés esetén a katartikus (esetleg esztétikus) élmények, illetve azok résztvevőktől függő megbeszélése és adja a terápiás lehetőséget.

Komplex zeneterápia: aktív v. passzív zeneterápia improvizált mozgással vagy bármilyen művészeti tevékenységgel kombinálva (pl. történet- v. versírás, festés, rajzolás, agyag-mintázás, mozaikkészítés, stb.). A technikai repertoár széles, a választás függ a terápiás céltól, az „itt és most” helyzettől, a terapeuta művészeti technikákban való jártasságától és szakmai kompetenciájától. A jelenlévők a megéltekről - lehetőség szerint - szóban is megnyilvánulnak.

Zeneterápia és zenepedagógia

"A terapeuták és a nevelők ugyanazokat az eszközöket, elemeket használják különböző céllal. (...) A zene a zeneterápián belül egy eszköz, a zenei nevelésen belül pedig cél (...), míg az egyik egy folyamat, a másik egy produktum felé orientálódik. (...) A terapeuta munkája leginkább a szolgálat, a kísérés, a közvetítés, - nem pedig a kontroll, vagy instrukcióadás"

(Missura 1996. in: Zeneterápiás előadások 3- kézirat).

Nevelés, oktatás jellemzői: időben hosszú folyamat, kötelező részvétellel, teljesítményt értékel, teljesítmény centrikus, elsősorban csoportos formában zajlik, elsősorban információ elsajátítása a cél.

Terápia jellemzői: időben rövidebb folyamat, a részvétel önkéntes, nem teljesítményre megy, nem kritizál, csak szakmailag minősít, a terápia folyamata a fontos- nem valamiféle elérendő teljesítmény, egyénre és csoportra koncentrál, önkifejezés és önismeret a cél.

(Telek Lilla: Zeneterápia a gyógypedagógiában)

A terápiában maga a formálódás a cél, - Orff szavaival élve: "az út a cél!"

(Urbánné Varga Katalin: A Muzsikának oly nagy ereje vagyon)

A zeneterápia története

A zeneterápia gyökerei a távoli múltba nyúlnak vissza: sámánok gyógyításhoz, a Bibliában Dávid Saul fájdalmainak enyhítéséhez, később katonák lelkesítéséhez használták, mígnem civilizációnk fejlődésével párhuzamosan egyre inkább kikopott a hétköznapokból.

Az első publikáció ebben a témában 1789-ben jelent meg a Columbian Magazinban. Az anonim szerző ebben a zene lélekre gyakorolt erős hatását emeli ki, ezért tartja hatékony terápiás eszköznek. A XIX. század aztán egyre több cikk és publikáció jelent meg a zene használatáról testi és lelki betegségek gyógyításával kapcsolatosan

Az I. és a II. világháború után a harcmezőről visszatérő katonák tömeges gondozásában nagy szerepe lett a zene terápiás hatásának, ennek köszönhető leginkább, hogy a zeneterápia tudományos megalapozottságú gyógyító módszerként is elkezdett kibontakozni.

1941-ben alakult meg a National Foundation for Music Therapy, 1950-ben pedig a National Association for Music Therapy, amely még napjainkban is működik. A szakma egyre szervezettebben műdött: képzési programokat, követelményrendszert dolgoztak ki, folyóiratokat jelentettek meg. 1971 óta létezik az American Association fo Music Therapy nevű társaság.

Európában a mélylélektan és a művészet szoros kapcsolatban állt egymással: a kor művészei érdeklődtek az analitikus gondolkodás iránt, a terapeuták pedig felfedezték a kreatív-expresszív módszerekben rejlő terápiás lehetőségeket.

Angliában a XX. század első felében leginkább fogyatékos gyerekeket és felnőtteket kezeltek zenével, illetve a háborúból visszatért veteránok rehabilitációjához használták.Genfben beteg gyermekeknek szerveztek ritmustanfolyamot, Barcelonában 1918 és 1926 között Llongieras tartott tanfolyamot vak gyermekeknek.
A világ első Zeneterápiás Intézetét 1942-ben a svéd orvos, Alex Pontvik alapította meg, Stockholmban. Jost, Verdaux,és Frances 1954-ben zeneterápiás kutatásokat folytatott. Alvin 1958-ban megalapította a ma is működő Nagy-Britannia Zeneterápiás Társaságot, aminek köszönhetően Angliában rövid időn belül megindult a szervezett zeneterapeuta-képzés és a szakmai folyóirat kiadás.
Alfred Scmölz 1959-ban indította el az első képzést Bécsben. Ebben az időben vezette be a zeneterápiát Christoph Schwabe a lipcsei Neurológiai és Pszichiátriai Klinikán, majd 1968-ban képzést is szervezett.
1974-ben tartották Párizsban az I. Zeneterápiás Világkongresszust. Mostanra Európa és Észak-Amerika mellett az összes földrészen működnek zeneterápiás szervezetek, folynak képzések és használják a zeneterápiát, mint gyógyító módszert.

10 dolog, amit az autizmussal élő gyermekek szeretnék ha tudnánk

 Forrás: autista gyermek a családban webnode

Vannak napok, amikor úgy tűnik, az egyetlen, ami kiszámítható benne, az a kiszámíthatatlanság. Az egyetlen jellemzője, ami következetes: a következetlenség. Az egyetlen, amit senki sem vitat: hogy az autizmus felfoghatatlan, még azoknak is, akik nap, mint nap találkoznak vele. Az autizmussal élő gyermek lehet, hogy ránézésre „normális”, de viselkedése különös, vagy akár egyenesen nehezen kezelhető is lehet.

Az autizmust egykor „gyógyíthatatlan” rendellenességnek tartották, de ez a besorolás lassan idejét múlttá válik, mivel a tudás és az általa születő megértés folyamatosan – már azzal is, hogy ezt elolvasod –, bővül. Nap mint nap bizonyítják nekünk az autizmussal élők, hogy igenis felül tudnak kerekedni, kompenzálni vagy más módon kezelni tudják nagy részét az autizmus legemberpróbálóbb velejáróinak. Azzal, hogy gyermekünk környezetével megértetjük az autizmus legalapvetőbb elemeit, óriási mértékben járulunk hozzá, hogy később el tudjanak indulni az önálló, tevékeny felnőttkor felé vezető úton.

Az autizmus rendkívül összetett zavar, de négy alapvető csoportba soroljuk: észlelési zavar, megkésett beszéd/nyelvi fejlődés és visszafejlődés, bizonytalan kapcsolatteremtési készség és teljes személyiséget/önbizalmat érintő kérdések. Bár ez a négy elem sok gyermekre igaz lehet, tartsuk szem előtt, hogy az autizmus spektrumzavar: nincs két (vagy tíz, vagy húsz) teljesen egyforma autizmussal élő gyermek. Mindegyikük a spektrum egy-egy külön pontján található. És épp ennyire fontos, hogy minden egyes szülő, tanár és gondviselő is bárhol elhelyezkedhet a spektrumon. Akár gyermek, akár felnőtt, mindkettőnek az igényei egyediek.

Íme tíz dolog, amit minden autizmussal élő gyermek szeretné, ha tudnál:

1. Először is és mindenekelőtt – gyerek vagyok. Autizmussal élek. Elsősorban nem „autista” vagyok. Az autizmusom a teljes személyiségemnek pusztán egy része. Nem határozza meg, milyen ember vagyok. Gondolkodó, érző, sokféle tehetséggel megáldott lény, vagy csak kövér (túlsúlyos), rövidlátó (szemüveges) esetleg béna (koordinálatlan, sportban ügyetlen) vagy? Lehet, hogy az első találkozáskor csak ezeket a tulajdonságaidat veszem észre, de ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem vagy több ennél.  Neked felnőttként többnyire módodban áll az önmeghatározás. Ha egyetlen jellemvonást akarsz hangsúlyozni, azt egyszerűen nyilvánvalóvá teszed. Gyermekként én még csak most bontakozom ki. Sem te, sem én nem tudhatjuk, mire lehetek képes. Ha egyetlen tulajdonságom alapján próbálsz meghatározni, félő, hogy túlságosan alacsonyra teszed a mércét. És ha megsejtem, hogy te nem is gondolod úgy, hogy „képes vagyok rá”, akkor a természetes válaszom ez lesz: „Minek próbáljam meg?”

2. Szenzoros érzékelésem rendellenes.

Az ingerfeldolgozás útja talán az autizmus legnehezebben megérthető, de nem feltétlen a legsúlyosabb vetülete. Ez azt jelenti, hogy azok a hétköznapi látványok, hangok, szagok, ízek és felületek, amik neked fel sem tűnnek, nekem egyenesen fájdalmasak is lehetnek. Közvetlen környezetem, amiben élnem kell, sokszor kifejezetten ellenségesnek tűnik. Lehet, hogy visszahúzódónak vagy makacsnak tűnök, de csak védekezem. Íme, egy példa, hogy egy egyszerű bevásárlás miért lehet maga a pokol számomra:

A hallásom lehet, hogy túlérzékeny. Több tucat ember beszél egyszerre. A hangosbemondó a napi akciót visszhangozza. A hangfalakból üvölt a zene. Sípolnak és kattognak a pénztárgépek, zörög a kávédaráló. A húsdaráló visít, csecsemők üvöltenek, kocsik csikorognak, és búg a neon. Az agyam nem tudja megszűrni ezt a sok ingert, túl vagyok terhelve!

Könnyen lehet, hogy a szaglásom nagyon érzékeny. A hentespultnál nem teljesen friss az áru, a mellettünk álló fickó ma nem mosakodott, szalámit kóstoltatnak, a sorban előttünk lévő babának kakis a pelenkája, a hármas pultnál hypóval mossák fel a savanyú uborkát… minden keveredik. Iszonyatos hányinger kerülget.

Mivel vizuális beállítottságú vagyok (erről bővebben később olvashatsz) elsőként valószínűleg a látásomnak lesz túl sok az inger. A neonfény nemcsak túl erős, de zümmög és búg is. A helyiség mintha lüktetne, bántja a szemem. A vibráló fény mindenhonnan visszaverődik, és eltorzítja a látásomat. Mintha folyton változna a tér. Tükröződnek az ablakok, túl sok mindenre kéne fókuszálnom (ezt lehet, hogy „csőlátással” igyekszem kompenzálni), forognak a ventilátorok a plafonon és rengeteg az egyidejűleg mozgó test.

3. Kérlek, ne felejtsd el a különbséget a „nem csinálom” (úgy döntök, hogy nem) és a „nem tudom megcsinálni” (nem vagyok képes rá) között.

Az elvont és kifejezésekkel tűzdelt nyelv és szóhasználat nagy gondot okoz nekem. Nem arról van szó, hogy nem figyelek az utasításokra. Egyszerűen nem tudom értelmezni, ami mondasz. Ezt hallom, amikor a szoba m ásik végéből szólsz hozzám: „*%ß$÷$¤§ß$%  Billy.   ×$%§$đ®#*… … …” E helyett inkább gyere oda hozzám, és egyszerű szavakkal mondd azt: „Billy, légy szíves, tedd a könyved az asztalra. Most kell ebédelni.” Ebből kiderül számomra, mit vársz tőlem, és mi következik most. Most már könnyebb engedelmeskednem.

4. Konkrétan gondolkodom. Ez azt jelenti, hogy szó szerint értelmezem a nyelvet.

Teljesen összezavar, ha azt mondod „lassan azzal a lóval”, amin igazából azt érted, hogy „Kérlek, ne szaladj!” Ne mondd azt nekem valamire, hogy „gyerekjáték”, amikor közel s távol sehol sincs játék, és valójában azt akartad mondani: „ezt könnyen meg tudod csinálni.”  Amikor azt mondod: „Jamie elhúzta a csíkot”, akkor én egy gyereket látok, aki csíkot húz. Mondj csak annyit: „Jamie elment.”

A szólásokat, szójátékokat, az árnyalatokat, a kétértelmű kifejezéseket, következtetéseket, metaforákat, a célzásokat és a gúnyt nem értem.

5. Légy türelmes, korlátozott a szókincsem!

Nem könnyű megmondani, mire van szükségem, amikor még csak nem is ismerem azokat a szavakat, amikkel kifejezhetném az érzéseimet. Lehet, hogy éhes vagyok, csalódott, riadt, vagy össze vagyok zavarodva. Egyelőre képtelen vagyok mindezt szavakba önteni. Tudatni fogom, ha valami nem stimmel, csak figyelj a testbeszédemre, visszahúzódásaimra, akaratomra.

Avagy nézzük a másik végletet: könnyen lehet, hogy „kis professzornak” vagy filmsztárnak tűnök a fejlettségi szintemet jóval meghaladó szóhasználatommal vagy akár teljes szövegkönyvek idézésével. Ezek a környezetemből betanult üzenetek, amikkel nyelvi hiányosságaimat igyekszem kompenzálni, tudván, hogy valamivel válaszolnom kell majd, ha kérdeznek. Idézhetek könyvből, tévéből, mások beszélgetéseiből. Ezt echoláliának nevezik. Nem feltétlenül értem a szövegösszefüggést vagy a kifejezést, amit használok. Mindössze azt tudom, hogy kivághatom magam vele, ha már muszáj válaszolnom, amikor kérdeznek.

6. Mivel számomra a nyelv használata nehéz, nagyon vizuális alkat vagyok.

Kérlek, ne csak mondd, mutasd is meg, mit hogyan csináljak. Ha kell, többször is. A következetes ismétlés segít a tanulásban.

A vizuális napirend hihetetlen segítséget nyújt abban, hogy rendben végigcsinálhassam a napom. Ahogy neked a napi beosztás, úgy nekem ez segít abban, hogy tudjam, mikor mi következik, zökkenőmentesen váltsak egyik tevékenységből a másikba, be tudjam osztani az időmet és megfeleljek az elvárásaidnak.

Mindig megmarad az igényem a vizuális napirendre, legfeljebb a formája fog megváltozni. Ha még nem tudok olvasni, fényképes vagy rajzos napirendre lesz szükségem. Ahogy növök, már tudom használni a felirattal ellátott rajzos napirendet is, később már elég lesz maga a szó.

7. Légy szíves, inkább abból indulj ki, amit meg tudok csinálni, ne abból, amire képtelen vagyok!

Mint minden más ember, én sem tudok olyan közegben tanulni, ahol folyton azt éreztetik velem, hogy nem vagyok elég jó, és generáljavításra van szükségem. Kerülni fogom az új dolgok kipróbálását, ha biztosan tudom, hogy negatív kritikára számíthatok, legyen az bármennyire is építő jellegű. Vannak erősségeim, csak meg kell találnod. A legtöbb dolgot nem csak egyféleképpen lehet „helyesen” csinálni.

8. Légy szíves, segíts a kapcsolatteremtésben!

Úgy tűnhet, mintha nem akarnék a többi gyerekkel játszani a téren, de néha egyszerűen csak fogalmam sincs arról, hogyan elegyedjek beszédbe velük, vagy hogy szálljak be a játékba. Ha bátorítod a többi gyereket: vegyenek be engem is a játékba, lehet, hogy boldogan csatlakozom hozzájuk.

Az olyan strukturált játékokban vagyok a legjobb, amelyeknek egyértelmű eleje és vége van. Nem tudok olvasni mások arckifejezéseiből, testbeszédéből, így folyamatosan gyakorolnom kell a helyes válaszreakciókat. Például nevetek, amikor Emily leesik a csúszdáról, pedig nem gondolom, hogy ez vicces, csak nem tudom, hogyan kell reagálnom. Tanítsd meg, hogyan kell megkérdezni, hogy „jól vagy”?

9. Próbáld felismerni, mitől borulok ki!

A kiborulások, kitörések, rohamok, vagy hívd, ahogy akarod, nekem még sokkal ijesztőbbek, mint neked. Kiváltó oka egy vagy több érzékszervem túlterheltsége. Ha megtalálod, mi az, ami kiváltja a kiborulásaimat, meg is tudod őket előzni. Jegyezd fel az idejüket, a berendezést, az embereket, a tevékenységeket. Észre fogod venni a törvényszerűségeket.

Ne felejtsd el, hogy minden viselkedés egyfajta kommunikáció. Mivel szavakkal nem megy, így adom tudtodra, mit váltanak ki belőlem a környező események.

Szülők, fontos: az ismétlődő viselkedésnek egészségügyi okai is lehetnek. Ételallergia és érzékenység, alvászavar és bélműködési zavarok egyaránt erősen befolyásolhatják a viselkedést.

10. Szeress feltétel nélkül!

Kergesd el az olyan gondolatokat, mint: „Ha legalább egy kicsit…” „Miért nem képes…” Te sem teljesítetted a szüleid minden egyes elképzelését, és nem is szeretnéd, ha ezt folyamatosan az orrod alá dörgölnék. Nekem nem volt választásom. De ne felejtsd el, hogy mindez velem történik, és nem veled. A támogatásod nélkül csekély az esélyem a sikeres, önálló felnőttkorra. Ha viszont támogatsz, és mellettem állsz, a lehetőségek messze túlmutatnak azon, amit most esetleg gondolsz. Érek ennyit, megígérem.

És végül három szó: Türelem. Türelem. Türelem. Próbáld az autizmusomat nem egy képesség hiányaként, hanem egy másfajta képességként felfogni. Ne az autizmus húzta határokat nézd, hanem a sok jót, amit kaptam tőle. Lehet, hogy nem vagyok túl jó, ami a szemkontaktust vagy a társalgást illeti, de észrevetted, hogy nem hazudok, nem csalok a játékban, nem pletykálok, és nem ítélkezem mások fölött? Az is igaz, hogy valószínűleg nem én leszek a következő Michael Jordan. De azzal az apró részletekre irányuló figyelemmel és azzal a nem mindennapi összpontosító képességgel, amivel bírok, lehetek a következő Einstein, Mozart vagy Van Gogh.

Ők is autizmussal éltek.

A válasz az Alzheimerre, a földön kívüli élet talányára – micsoda jövőbeli találmányok vannak előttünk, mai, autizmusal élő gyerekek előtt?

Az általad nyújtott biztos alap nélkül nem leszek az, aki lehetnék. Légy a védőügyvédem, a barátom, és meglátjuk, mi mindenre leszek képes.

Autizmus kialakulása, kezelése

Dr. Endrődi László és Dr. Ugrai Tamás beszél az autizmus kialakulásának feltételeiről, a lehetséges gyógymódokról.

Autizmus a GNM fényében

Forrás: ujmedicina.hu

Élet üvegbura alatt

Forrás: kiskegyed.hu

Az autizmus egy idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg. Ez egész életen át tartó, fogyatékos állapotot eredményezhet. 

Az autizmus egy idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban nyilvánul meg. Ez egész életen át tartó, fogyatékos állapotot eredményezhet.

Az autisztikus magány többféle lehet. Vannak, akik alig képesek kapcsolatba lépni más emberekkel, nekik sokkal nagyobb örömet jelent a tárgyakkal való foglalkozás. Olyanok is akadnak, akik ugyan keresik a kapcsolatokat, de a szociális viselkedésük zavartsága miatt nem igazán értik meg őket.  

Szélsőséges esetekben extrém kiemelkedő lehet a memóriájuk, de ezek csak bizonyos dolgokra korlátozódnak, például adatokra, képekre, számokra, matematikai képességre.

Előfordulhat a számok képi látása, ilyen, amikor a kiszóródott doboz gyufára ránézésre tudják azok számát, és a szinesztézia, amikor a számokhoz színeket, textúrákat rendelnek.

Az autisták állapota lehet igen súlyos, járulékos fogyatékosságokkal halmozott sérülés, illetve többé-kevésbé kompenzált állapot. A súlyosan érintettek egész életen át teljes ellátásra szorulhatnak, míg a jobb képességűek egyénileg változó támogatást igényelnek.

Maga az autista szó görög eredetű, és az önmagába zártságot fejezi ki. Az autista mintha egy üvegbura alatt élne, nincs valódi kapcsolata az emberi külvilággal. Sokkal inkább az őt körülvevő tárgyak érdeklik, és a szokások állandósága a fontos számára.

Az autisták sokszor egyáltalán nem, vagy csak késve tanulnak meg beszélni. Legtöbbször furcsán beszélnek, inkább csak a hallott mondatokat ismételgetik. A viselkedésben és a beszédben gyakran jelenik meg az ismételgetés, és kényszeres szokások, szertartások alakulhatnak ki. Ilyen a körbeforgás, pörgés, bizonyos útvonalak kényszeres bejárása, az előre-hátra hintázás, vagy a lábujjhegyen járás. Ha ezekben megakadályozzák, dührohamban törhet ki. A környezet megváltozása, például a bútorok átrendezése, vagy a napi szokásos tevékenységek egy mozzanatának megakadályozása szintén ilyen rohamokat válthat ki.

Az autizmus különböző formáit egységes kórképként "autisztikus spektrumzavarként", illetve "pervazív fejlődési zavarok" csoportjaként definiálják. A spektrum betegség azt jelenti, hogy bár a betegek hasonló nehézségekkel küzdenek, a rendellenesség mindenkit máshogyan érint.

A jelenlegi álláspontok szerint az autisztikus zavar veleszületett rendellenesség, és nem nevelési hiba. Korábban azt gondolták, hogy az elhidegült, "frizsiderszülők" jelentik az okot.

Genetikusan erősen meghatározott, az érintett családokban halmozódik. Gyakoriságát 0,6 %-ra becsülik a teljes populációban, de ez növekedni látszik. A családtagokkal együtt a lakosság 1-1,5%-os közvetlen és közvetett érintettségét jelenti.

Az autizmus okai között, elsősorban a genetikai és az idegrendszert károsító hatásokat, és azok interakcióit feltételezik. Az autizmus minden értelmi szint mellett előfordulhat, és gyakran társul más fogyatékossággal, fejlődési zavarral.

Egyes elképzelések szerint egy folytonos skála mentén helyezkednek el az emberek az autistától az autisztikus vonásokat nagyobb vagy kisebb mértékben mutatókon át, egészen az úgynevezett normálisig. Ezen elképzelés szerint még az "abszolút normális" embereknél is előfordulhatnak autisztikus tulajdonságok.

A mai kezelési módok jelentősen javíthatják az autisztikus zavarban szenvedők egy részének a világgal való kapcsolatát és önálló, hatékony életvitelük kialakulását. Sokat segít a kezelésekben a jól strukturált környezet, és a nyugodt stílusú, bátorító tanítás. Egyes megfigyelések szerint glutén- és tejfehérjementes diétával is javítani lehet az állapotukon.

Vannak, akik viszont úgy gondolják, hogy az autizmust nem lehet teljes mértékben gyógyítani, mert olyan agyi és idegi struktúrák okozzák, amelyek a fejlődés korai szakaszában már kialakultak.

Bizonyos autista gyerekek és felnőttek, akik képesek funkcionális szinten kommunikálni, ellenzik a gyógyításukra irányuló kísérleteket. Véleményük szerint az autizmus nem betegség, és nem is fogyatékosság, hanem a létezés egy módja. Ha sikerülne eltörölni, akkor elveszne az emberi agyberendezés sokféleségének egy darabja. 

Autizmus fogalma

Forrás: autizmus.hu

Mi az autizmus - röviden

Az autizmus szociális, kommunikációs kognitív készségek minőségi fejlődési zavara, amely az egész életen át tartó fogyatékos állapotot eredményezhet.
Ez lehet igen súlyos, járulékos fogyatékosságokkal halmozott sérülés, illetve többé-kevésbé kompenzált (ritkán jól kompenzált) állapot.
A súlyosan érintettek egész életen át teljes ellátásra, a jó képességűek egyénileg változó támogatásra szorulnak.
Különböző formáit egységes kórképként, egyénileg változó támogatásra szorulnak. Különböző formáit egységes kórképként, 'autisztikus spektrumzavarként', illetve 'pervazív fejlődési zavarok' csoportjaként definiálja a modern szakirodalom. Genetikusan erősen meghatározott, a családokban halmozódik. Gyakoriságát (amelyet kezdetben 2-4 tízezreléknek gondoltak) jelenleg 0,5%-ra becsüljük a teljes populációban, de a gyakoriság látszólag (egyes szerzők szerint valóban) növekszik. A családtagokkal együtt ez a lakosság 1-1,5%-os közvetlen és közvetett érintettségét jelenti. 

Az állapot leírása viszonylag késői volt, emiatt az ellátás megszervezése elmarad a többi fogyatékos területekétől, bár óriási fejlődésen ment át az utóbbi két évtizedben. Megfelelő speciális módszerekkel igen jó eredmények érhetők el (az egyén szintjén) a nehézségek kompenzálásában és a szociális beilleszkedésben és az eredmény jobb a korábban elkezdett kezeléseknél. Az autizmussal kapcsolatos kutatások óriási tempóban folynak az utóbbi tíz évben, de a szolgáltatások színvonala sehol sem kielégítő. Magyarországon az állam ellátási kötelezettségei különböző precizitással, de törvényileg is egyre jobban megfogalmazottak. Ezek megvalósítása a feltételek (például szakemberképzés) híján lehetetlen.

SÚLYOS ZAVAR VAGY SPECIÁLIS NEHÉZSÉG, FURCSASÁG JELLEMZŐ:

- a társas kapcsolatokban: pl. társaktól való elkülönülés vagy szokatlan közeledés, egyoldalú interakció;
- a kommunikációban (beszéd, gesztus, mimika): pl. a beszéd hiánya, a beszéd szintjéhez képest gyenge beszédhasználat, kommunikáció, vagy a nyelv szó szerinti értelmezése, furcsa tartalma, szokatlan hanghordozása;
- az érdeklődés, aktivitás és játék területén: pl. szokatlan, sztereotip, repetitív tevékenységek, hobbik;
- a gondolkodásban, a tanulásban és a mindennapi alkalmazkodásban, pl.: ragaszkodás az állandósághoz, a megszokotthoz;
- a mozgás területén: pl. repkedő kézmozgás, lábujjhegyen járás;
- az érzékelés-észlelés területén. pl. csökkent fájdalomérzés.

A gyermekek a legsúlyosabb tüneteket 2-5 éves koruk között mutatják. Közvetlen környezetükhöz való kapcsolatuk, alkalmazkodásuk ezután lényegesen javulhat, de az alapprobléma nem változik. Minden 100 típusosan autizmussal élő gyermekből kb. 5 válik önálló felnőtté, 25-30 jelentős fejlődést mutat, de támaszt, ellenőrzést igényel, a többiek súlyosan fogyatékosak és ellátásra szorulnak.

Külföldi adatok alapján számolva 16-22 ezer autisztikus személy él Magyarországon. Az autizmus skálája a mély fogyatékosságtól az ép intellektusú ember enyhe szociális készségzavaráig terjed. Az autizmus gyakran jár együtt értelmi, vagy egyéb fogyatékossággal. Előfordulásuk fiúknál 4-5-ször gyakoribb, mint lányoknál. A szakirodalmi források a szűken értelmezett autizmus gyakoriságát 0,05-0,15%-ra, a tágabban értelmezett autizmus gyakoriságát ma 0,25%-ra becsülik. A diagnosztizált személyek száma ismereteink, diagnosztikus módszereink javulásával növekszik.

Az autizmus fogalma
Az autizmussal élő gyermek problémájának lényege a szociális-kognitív és kommunikációs készségek fejlődésének zavara, amely a személyiség fejlődésének egészét áthatja (pervazív), és általában fogyatékos állapothoz vezet. Az autizmussal élő gyermekek csoportjába soroljuk mindazokat az autisztikus állapotban lévő, vagy korszerű kifejezéssel az autisztikus spektrum zavarba (autism spectrum disorder, ASD) tartozó gyermekeket (A gyakorlatban különböző, orvosi szempontból az ún. pervazív fejlődési zavarok [pervasive developmental disorder, PDD] közé sorolt diagnózisuk van, mint például gyermekkori autizmus, atípusos autizmus vagy Asperger-szindróma.), akikről közös szükségleteik alapján, az ellátás szempontjából, így pedagógiai szempontból is egységesen kell gondolkoznunk, mert általános értelmi képességeiktől függetlenül azonos jellegű, speciális szükségleteiket kielégítő, sajátos nevelési megközelítésre van szükségük.

Mivel nincs látható, típusos külső jele, és a probléma belátása, megértése bonyolultabb, mint a többi, klasszikus fogyatékosságé, az autizmus felismerése, leírása és a szakszerű ellátás kialakulása mindenütt igen későn indult meg. Az autizmussal kapcsolatos pszichológiai, gyógypedagógiai, orvosi és alapkutatások ma is igen nagy intenzitással folynak, és az állapot ismertsége igen alacsony szintű szakmai és laikus körökben egyaránt.

Az autizmus kutatásának ugrásszerű fellendülése az 1960-as évektől kezdődött számos kiemelkedő klinikus és kutató munkásságának eredményeként, mint például sir prof. Michael Rutter (London), prof. Eric Schopler (n. Carolina, USA), dr. Lorna Wing (London). Számos kérdésben mai felfogásunk azonos a klasszikus nézetekkel, számos kérdésben azonban élesen különbözik tőlük.

Egyértelmű, hogy az autizmus a viselkedés jellegzetes tüneteivel leírható állapot, amely különböző, agyi fejlődési és működészavart okozó organikus tényezők hatására jöhet létre. Okai között, amelyek nem teljesen tisztázottak, elsősorban genetikai és az idegrendszert károsító hatásokat, esetleg azok interakcióit feltételezik. A genetikus meghatározottság igen erős. Ezt jól mutatja például az a tény, hogy az autizmussal élő gyermekek testvérei között az átlagosnál ötvenszer gyakoribb, 2,7% az autizmus megjelenése. Az autizmus minden értelmi szint mellett előfordulhat, és gyakran társul más fogyatékossággal, fejlődési zavarral. Ennek megfelelően a klinikai kép igen sokféle lehet, az autizmus súlyossága, az értelmi színvonal, az egyéb képességek, illetve fogyatékosságok és a gyermek személyisége függvényében.

A hagyományos felfogással szemben az autizmust nem betegségnek, nem elmebetegségnek (pszichózis) tartjuk, hanem a fejlődés olyan zavarának, amely minőségében és mennyiségében is eltér a normál fejlődéstől, és az esetek többségében fogyatékos állapothoz, típusosan igen súlyos fogyatékossághoz vezet. Ennek megfelelően orvosi értelemben nem gyógyítható.

A várható élettartamot az autizmus nem befolyásolja. Az esetleg jelentős mértékű fejlődés mellett az alapvető probléma az egész életen át fennáll, és döntő hatással van a szociális beilleszkedésre és életminőségre, a képességeknek megfelelő színvonalú életvezetés elérésére.

Ez utóbbi az önellátás, pl. a szobatisztaság kialakításától a megszerzett egyetemi diploma ritkán sikeres gyakorlati felhasználásáig terjedhet. Sajnos, a nagyon változatos korai kép alapján a prognózisban várható jelentős különbségekre nem lehet egyénenként következtetni. Némi támpontot adhat a gyermek tesztekkel mért intellektusa (nem az esetleges kiemelkedő szigetszerű képességek) és a beszédfejlődés tempója.

Újabb vizsgálatok szerint a PDD, illetve a tág értelemben vett autizmus nem annyira ritka állapot: a nukleáris csoport (gyermekkori autizmus, ahol a gyermekkori jelző a kezdetre, és nem arra utal, hogy ez a forma felnőttkorra elmúlik) kb. a lakosság 4 ezrelékét teszi ki, de az enyhébb, jobb értelmű vagy atípusos esetekkel együtt, tehát az egész autizmus spektrumot figyelembe véve 0,2%. A fiú-lány arány átlagosan három-négy az egyhez.

A klinikai kép sokféle lehet, a jellegzetes tünetek közül bármelyik hiányozhat, a viselkedésben megmutatkozó fő tünetek azonban, amelyek a diagnózis alapjául is szolgálnak, azonos funkció-területen jelentkeznek:

A korai kezdet jellemző
Valószínűleg típusos esetben az állapot veleszületett, de értékelhető tüneteket csak 1,5 éves kor után találunk, mert ekkor jelennének meg a normális fejlődés során az autizmusban érintett és mai módszereinkkel már vizsgálható funkciók.

Minőségi károsodás és általános elmaradás három területen:
a) a reciprok (kölcsönösséget igénylő) szociális interakciókban (a metakommunikáció, pl. szemkontaktus használata a szociális kapcsolatok szabályozásában, a kölcsönösség, a kortárskapcsolatok, a vigasz, az öröm, élmények kölcsönös megosztás stb.);
b) a kommunikációban (beszéd kialakulása, a kialakult beszéd funkcionális használat, pl. társalgás fenntartására, illetve nem beszélő gyermeknél kompenzációra való törekvés más eszközökkel, a beszéd metakommunikatív oldala, mint ritmus, hangsúly, intonáció stb.) és a játékban (változatos és spontán szerep-, illetve imitatív játék); valamint
c) a rugalmas viselkedés-szervezés területén (pl. sztereotip, repetitív, (azonosan vagy azonos jelleggel ismétlődő), illetve azonossághoz való ragaszkodást tükröző tünetek). A tünetek 3-5 éves korban, tehát az óvodáskorban a legtípusosabbak, illetve legsúlyosabbak. Kisgyermekkorban a beszéd fejlődésének zavara (olykor visszafejlődés), magány szeretete, szűk körű érdeklődés, amely ebben a korban főleg a tárgyak fizikai jellegzetességeire vagy azonos aktivitásra irányul, a szimbolikus játék hiánya, sztereotip mozgásos tünetek (pl. kezek röpködő mozdulata, bizarr tartások, grimaszok, lábujjhegyen járás), illetve a szenzoros viselkedés furcsaságai (pl. szagolgatás, vizuális ingerek keresése) a jellemzőek. Egyre nyilvánvalóbb a szociális kapcsolatteremtés és a kommunikáció alapvető fogyatékossága (nem teremt vagy kezdeményez kapcsolatot, a szülőkkel is csak szükségletei kielégítésére, a tárakat figyelmen kívül hagyhatja, átgázol rajtuk, fél tőlük, agresszív, idegenekkel gátlástalanul elfogadó vagy kedves, a veszélyeket nem ismeri fel, stb.). A környező világ megismerésének zavara, a kommunikáció lehetetlenségét is okozhatja a jellegzetes ragaszkodást az azonossághoz, a ritkább kóros fokú leválaszthatatlanságot az anyáról, a frusztráció és félelem kapcsán jelentkező düh- és szorongási rohamokat, pl. nyilvános helyen, vásárlás közben, közlekedés során, várakozáskor. Jobb értelmű gyermekeknél a szűk körű, sztereotip érdeklődés már nem szenzoros ingerekre irányul, hanem szociális tartalommal nem bíró, vagy funkcionális értelmétől elvonatkoztatott témákra, érdeklődési körökre: pl. térképek, közlekedés, járművek, országok és fővárosok, lakcímek, és gyakori a zene szeretet. A tünetekből egy-egy gyermeknél nem találjuk meg az összeset, és súlyosságuk is igen változó lehet. A régebben abszolút diagnosztikus kritériumként értékelt szemkontaktus-hiány például
csak a legsúlyosabb autizmussal élőknél fordul elő. (A jellemző tünet a szemkontaktus gyenge, a szociális funkció szempontjából fogyatékos használata, pl. bámulás). A diagnózis a gyakorlatban a lehetséges 18 hónapos kornál általában jóval később születik meg, az ellátó rendszer és a szakemberképzés hiányosságai miatt. Az iskoláskorig vagy még tovább kezeletlenül maradt fejlődési zavar és deviancia gyógyító és fejlesztő célú ellátása a növekvő korral egyre nehezebbé válik, bár a nevelhetőség, taníthatóság időszaka az autizmussal élő fiatalok esetében benyúlik a felnőttkorba, így sohasem túl késő a fejlesztést elkezdeni.